Ha megnézed egy alapozó, egy pirosító vagy egy ajaktermék csomagolásának hátoldalát, általában hosszú névsort találsz, amely első pillantásra nem sokat mond. Valójában ezek túlnyomó többsége mindössze öt funkcionális csoportba tartozik: a színt és fedést adó pigmentek és színezékek; a textúrát biztosító olajok, viaszok és bőrpuhító összetevők; a terméket a helyén tartó filmképzők; a gyakran legnagyobb mennyiségben jelen lévő egyetlen összetevő, a víz; valamint a formulát védő tartósítószerek. Ha ismered ezeket a csoportokat, sokkal könnyebben eligazodsz az összetevőlistán, akár alapozón, pirosítón vagy szájfényen találkozol vele.
- Az összetevőlista nem véletlenszerű: csökkenő mennyiség szerint rendezik, ezért az elsőként feltüntetett összetevők vannak jelen a legnagyobb mennyiségben a termékben.
- A sminktermékek szinte minden összetevője az öt funkcionális csoport egyikébe tartozik, és mindegyik csoportnak meghatározott szerepe van a formulában.
- A színezékek külön, önállóan szabályozott kategóriát alkotnak, elkülönülve a többi összetevőtől.
- Folyékony alapozóban vagy pirosítóban gyakran a víz van jelen a legnagyobb mennyiségben, egyszerűen azért, mert az összetevőlista mennyiség szerint van rendezve.
- A márkák ugyanazt a szabványosított elnevezési rendszert használják, így két termék összetevőlistája közvetlenül összehasonlítható.
A smink több összetevőcsoportból áll, nem csak egyből
Egy alapozó, pirosító vagy szájfény egyetlen terméknek tűnik, a gyakorlatban azonban többféle összetevő egyensúlyából áll, és mindegyiknek megvan a maga feladata. Egyesek színt adnak, mások a textúrát biztosítják, vannak, amelyek a helyén tartják a terméket, és olyanok is, amelyek védik magát a formulát, hogy stabil maradjon, amíg használod. Ha egyes összetevőnevek helyett csoportokban gondolkodsz, könnyebben átlátod, miért úgy néz ki egy lista, ahogy, és miért lehet két azonos kategóriájú termék összetevőlistája egészen más, noha ugyanazt a feladatot látják el. A következő részekben végigvesszük azt az öt csoportot, amellyel a leggyakrabban találkozhatsz: pigmentek és színezékek, olajok/vi aszok/bőrpuhító összetevők, filmképzők, víz és tartósítószerek.
Pigmentek és színezékek: ezek adják a színt és a fedést
Az alapozó vagy pirosító színét és fedését a pigmentek és a színezékek adják. Egyesek ásványi eredetűek, például a vas-oxidok, a titán-dioxid vagy a cink-oxid, mások pedig szintetikus, tanúsított színezékek. Az Egyesült Államokban a kozmetikai színezékeknek az FDA jóváhagyásával kell rendelkezniük, a szintetikus, kőszénkátrányból származó színezékeket pedig gyártási tételenként tanúsítani kell; az ásványi, növényi vagy állati eredetű színezékek mentesülnek a tanúsítás alól, de továbbra is meg kell felelniük az azonosságra és a specifikációra vonatkozó követelményeknek (forrás: FDA). Az EU-ban ugyanezt az 1223/2009/EK rendelet szabályozza: a színezékek csak akkor használhatók, ha a rendelet valamelyik mellékletében jóváhagyták őket (forrás: az Európai Bizottság CosIng-adatbázisa). Ez is az egyik oka annak, hogy a színezékeket gyakran önálló kategóriaként kezelik, nem pedig a többi összetevővel egy sorban tüntetik fel. Az alapozó fedése ráadásul leginkább attól függ, mennyi pigment oszlik el az alapban, nem pedig egyetlen, a listáról közvetlenül leolvasható „erősségi” értéktől.
Olajok, viaszok és bőrpuhító összetevők: ezek adják a textúrát
Az olajok, viaszok és bőrpuhító összetevők határozzák meg, hogyan siklik a termék a bőrön, és hogyan oszlik el rajta. Ezek lehetnek természetes vagy módosított olajok és zsírok, amelyeknek köszönhetően a formula könnyen eloszlatható, ahelyett hogy száraz porrétegként ülne a bőrön. Ugyanez az összetevőtípus adja a szájfény csillogását és azt a lágy érzetet is, amikor eldolgozol egy folyékony alapozót (forrás: Cosmetics, Wikipedia).
Film képzők: miért marad a termék a helyén ahelyett, hogy elmozdulna
Amikor az alapozó vagy a pirosító megszárad, általában egy filmképző tartja a helyén a pigmentet. A filmképzők vékony, rugalmas réteggé száradnak, amely megnehezíti, hogy a termék elmozduljon vagy elkenődjön, mintha a pigment csak lazán ülne az olajokban. Az, hogy egy termék valójában meddig marad a helyén, továbbra is a bőrtípusodtól, a páratartalomtól és attól függ, hogyan vitted fel, tehát ez a formula egyik tulajdonsága, nem pedig egy meghatározott időtartamra szóló biztos ígéret.
Víz és hidratáló összetevők: a láthatatlan alap
Folyékony alapozóban vagy folyékony pirosítóban gyakran a víz van jelen a legnagyobb mennyiségben. Ennek egyszerűen az az oka, hogy az összetevőlista csökkenő mennyiség szerint van rendezve: minél előrébb szerepel egy összetevő neve a listán, annál nagyobb mennyiségben van jelen a termékben (forrás: az FDA kozmetikai összetevőnevekről szóló tájékoztatója). A víz mellett sok formula olyan hidratáló összetevőket is tartalmaz, mint a glicerin vagy a szorbit, amelyek segítenek abban, hogy a formula kellemes érzetet nyújtson, és ne húzódjon össze, illetve ne szárítsa a bőrt viselés közben (forrás: Cosmetics, Wikipedia).
Tartósítószerek: miért vannak benne, és mit nem tesznek
Minden vizet tartalmazó termékben elszaporodhatnak a mikroorganizmusok, ha semmi nem akadályozza meg ezt. Ezért a legtöbb folyékony és krémes sminktermék tartósítórendszert tartalmaz, amelynek az a feladata, hogy a formula stabil maradjon, amíg használod (forrás: az FDA kozmetikai termékek biztonságáról szóló tájékoztatója). A kozmetikai termékeknek általában nem kell megkapniuk az FDA jóváhagyását, mielőtt forgalomba kerülnek, a színezékek kivételével, ezért a termék biztonságáért jogilag a gyártó felel. A tartósítószereket ugyanakkor azon összetevőcsoportok között is említik, amelyek egyes embereknél a leggyakrabban okoznak érzékenységet, az illatanyagokkal, színezékekkel, fémekkel és természetes gumival együtt (forrás: az FDA kozmetikumokban található allergénekről szóló tájékoztatója). Az EU-ban a tartósítószereknek is szerepelniük kell a rendelet valamelyik mellékletében jóváhagyottként, mielőtt felhasználhatók (forrás: az Európai Bizottság CosIng-adatbázisa). Ez jó ok arra, hogy megnézd a kiszemelt termék konkrét összetevőlistáját, ahelyett hogy azt feltételeznéd, hogy ugyanabba a kategóriába tartozó minden termék ugyanazokat az összetevőket tartalmazza.
Így olvasd el a gyakorlatban az összetevőlistát
Ha már ismered az öt csoportot, a továbbiakban csak a lista tényleges sorrendjét kell követned. Az első néhány összetevő adja a termék tömegének messze legnagyobb részét, míg a lista végén szereplők kisebb mennyiségben vannak jelen (forrás: az FDA kozmetikai összetevőnevekről szóló tájékoztatója). Maguk az elnevezések szabványosított rendszert követnek, amelyet az EU-ban INCI-nek hívnak, és amely lehetővé teszi, hogy közvetlenül összehasonlítsd két termék összetevőlistáját akkor is, ha különböző márkák termékeiről van szó (forrás: az Európai Bizottság CosIng-adatbázisa).
Konkrét példa: mit nézz meg egy alapozó, pirosító vagy ajaktermék összetevőlistáján
Nézd meg például a Foundation 14 saját összetevőlistáját: várhatóan mind az öt csoportot megtalálod rajta, a pigmenttől és az olajalaptól a filmképzőn, a vízen és a tartósítószeren át; a sorrend pedig megmutatja, miből van benne a legtöbb. Ugyanezt a módszert alkalmazhatod egy folyékony pirosítónál is, amelynél ugyanúgy pigment van folyékony alapban, vagy egy szájfénynél, amely jellemzően több olajat, viaszt és filmképzőt, valamint kevesebb vizet tartalmaz. Mindhárom esetben az adott termék konkrét összetevőlistája dönti el, hogy valójában mi van abban az üvegben vagy stiftben, amelyet nézel.
Ha már érted az öt csoportot, a következő lépés az, hogy megnyitod annak a terméknek az összetevőlistáját, amelyet fontolgatsz, és a lista első elemeit a fenti csoportokhoz rendeled. Ha azt is szeretnéd tudni, melyik ecset melyik termékhez illik, a sminkecset kiválasztása természetes következő téma, amelynek érdemes utánanézni. A sminkkel kapcsolatos további alapvető magyarázatokat a sminkalapokról és eszközökről szóló blogbejegyzéseink áttekintésében találod.